2013. október 12., szombat

Nemsokára indulunk!

2. fejezet

Óvatosan lenyomtam a kilincset és körül néztem a teremben. Barátnőm a földön elterülve kémlelte a plafont, mintha az olyan érdekes volna.
-     Bejöhetek? – kérdeztem udvariasan.
-     Ha nagyon akarsz. –felelt egykedvűen, pillantást sem vetve rám. – Egyébként ki mondta el, hogy itt vagyok?
-      Egy kismadár csiripelte.
-      Csak nem az, amelyikért úgy oda, meg vissza vagy? - tudakolta ekkor már mosolyogva.
-      Most rólad van szó, nem rólam. – vágtam ki magam gyorsan. – Egyáltalán, miért pont ide jöttél, és ami még ennél is fontosabb, hogy a fenébe jutottál be? Ehhez a teremhez csak a fiúknak meg a menedzserüknek van kulcsuk.
-      Először a takarítószertárba akartam menni, de kivételesen nem volt nyitva. Aztán láttam, hogy a szerelmed pont végzett a gyakorlással és jön ki innen. A többiek nem voltak vele, gondolom csak egyedül szeretett volna készülni. Megkérdeztem tőle, hogy itt maradhatok-e egy kicsit, ő pedig igent mondott. Ennyi a sztori.
-      Gikwang nem a szerelmem!
-      Persze, hogy nem. Végtére is az egész mondandómból nem a rá tett utalás maradt meg egyedül. – bökött oldalba nevetve.
-      Butaságokról nem vitatkozom. Inkább azt mondd meg, hogy jól vagy-e.
-      Remekül…
-      Ugye tudod, hogy Hyuna semmit sem gondolt komolyan?
-      Persze, tisztában vagyok vele, de azért nagyon elgondolkodtatott. Hiszen én, ha pár hónappal is, de régebb óta vagyok, itt, mint te, mégis nekem mondta ezeket a dolgokat. Azért ez elég kínos, nem?
-      Hékás, először is bármelyikünket ugyanúgy elküldhetett volna melegebb éghajlatra, az, hogy most rajtad csattant az ostor, a véletlen műve volt. Másodszor pedig eszedbe ne jusson magadat hozzám hasonlítgatni. Emlékezz, hogy a bekerülésünk között azért volt egy kis különbség. Az, hogy engem beválogattak, csak miattad volt. Nekem bizonyítanom kellett és kell is a mai napig. Ezért gyakorlok rengeteget, mindig, megállás nélkül. Te viszont a saját erőfeszítésedből jutottál idáig. Hiszen gondolj bele, hogy mennyi mindent tettél csak azért, hogy a CUBE-nál táncolhass. Rengeteget készültél rá, és ne mondd, hogy nem, mert ott voltam veled, minden gyakorlásnál. Ha te nem vagy szorgalmas, akkor senki sem. Lehet ugyan, hogy most már nem úgy hajtasz, mint régebben, de ettől soha nem leszel kevesebb, ahogy a tudásod sem. SOHA!
-      Mondtam, hogy már nagyon szeretlek?
-      Csak egy párszor. –válaszoltam kuncogva és jó szorosan megöleltem.
-      Legeslegjobbak? – nyújtotta felém kisujját.
-      Örökre. – csimpaszkodtam bele az enyémmel. – Mielőtt elfelejteném, Hyuna üzeni, hogy este mindenképp menjél át.
-      Így is, úgy is ott kell lennem, ahogy neked is.
-      Merthogy?
-      Komolyan mondom, olyan a memóriád, mint egy aranyhalnak. Ott vesz fel minket a Beast után reggel a busz... még te javasoltad, mert, hogy legalább reggel nem kell majd kapkodnunk.
-      Basszus, tényleg. – ugrott be hirtelen minden. Emlékeztek, hogy emlegettem egy bizonyos 2 nap múlva induló turnét? Nos, valóban 2 nap múlva lépünk majd fel nagyközönség előtt, de a főnökünk volt olyan rendes, hogy azt mondta, akár egy nappal előbb is elmehetünk a fellépés helyszínére, és azon a napon, ha akarunk, még szórakozhatunk meg pihenhetünk. Hogyan is utasíthattuk volna vissza ezt az ajánlatot? Az első állomás itt lesz, az én és még jó pár ember szülővárosában, Seoul-ban. Nem közvetlenül a közelben, hanem innen olyan 3-4 órányira. Miután letudtuk, repülünk tovább Tokyoba, majd Londonba és végül Sao Pauloba. Ez az egész körülbelül 4 hónapig fog tartani. Nem sok idő, de azt hiszem még sosem vártam ennyire semmit. 
-      Amy és G.NA is tudja?
-      Nyugalom Sora, csak te vagy ilyen feledékeny idióta. – simogatta meg kedvesen a karomat barátnőm. Én pedig gúnyos gesztusát csak úgy barátilag viszonoztam egy jókora nagy taslival. Utána természetesen visszavett. Még beszélgettünk egy kicsit a turnéról, és az ezzel kapcsolatos félelmeinkről, ezen kívül szó esett a két csapatról is, a csodálatos G.NA-ról szintén, majd Mei-nek hála a Gikwangos kérdéseket sem úszhattam meg. Mire észbe kaptunk, beesteledett, a CUBE épülete pedig kiürült. Így hát végül mi is elindultunk hazafelé. Otthon barátnőm előkapta hosszú listáját, amit még 3 nappal ezelőtt írt meg gondosan, majd aszerint kezdte el rendszerezni holmijait a bőröndjébe. Ellenben én, amit találtam a kupis szekrényembe, és úgy gondoltam, hogy biztos szükségem lesz rá, bedobáltam a poggyászomba. Mindezek elvégzése után, fogtunk egy taxit és elindultunk a 4minute dormjába. Míg Mei kifizette a költségeket, én addig előre mentem. Bekopogtam és pár másodperccel később egy Hyuna dugta ki a fejét. Arcán aggodalom tükröződött.
-      Mindjárt jön, ne aggódj. – bíztatóan megveregettem a hátát, és a nappalijuk felé vettem az irányt. Teljesen elképedtem. Az egész úgy nézett ki, mint valami csatatér. Helyesbítek, úgy, mint egy lányos csatatér. Bőröndök és ruhák szanaszét, fehérneműk a bútorokra dobálva, cipők a konyhapulton és a TV-n. Minden egy nagy káosz volt. Már majdnem azon voltam, hogy segítsek nekik, de aztán megláttam G.NA-t. Több se kellett, odarohantam és szinte ráugrottam. Imádom ezt a lányt! Sajnos nagyon ritkán sikerül összefutni így a CUBE-n belül. Az öltözője és a próbaterme is messzebb van a mienktől. Ha pedig nem fellépésen van és tökre ráér, akkor meg nekem nem jó, és ez ugyanígy fordítva. Sosem sikerül összeegyeztetni még egy ebédet sem emiatt. Ördögi kör, nemigaz?



2 megjegyzés:

  1. Juuujjj de nagy jó! :DD nagyon varom mar a turnes reszeket! Meg Hyuna tok ari lehetett amikor kidugta a fejet. A csatater....hat igen ismeros! xD meg Sora bemegy, felfogja h itt lesz takaritani valo es letamadja G.Na-t xD Folytasd csak! Folytasd csak :3

    VálaszTörlés