Éjszakai séta.

4. fejezet

Doojoon már régóta részese volt az életemnek, akárcsak Mei. Nem véletlen, hogy ők álltak hozzám a legközelebb. A többieket is mindennél jobban imádtam, de a két érzést nem lehetett összehasonlítani. Mei mellettem állt a nehéz időkben, Doojoon pedig átélte velem. A 4minute és a Beast további tagjai sosem ismerték az elkeseredett Sorat. De ez így volt rendjén. Már messziről észrevettem a Mirage kávézó előtt integető Doojoon-t. Lépteimet gyorsabbra vettem.

-        Szia, kicsi Sora! – zárt ölelő karjaiba mosolyogva, amit én természetesen viszonoztam.

-        Szia! Na, mi volt ilyen fontos? – kérdeztem kíváncsian.

-        Igazából nincs semmi érdekes, csak sétálni akartam veled és egy nagy vaníliás turmix táraságában. Tudtam, ha csupán ennyit írok, úgysem jössz el. Ezért írtam, hogy S.O.S. – nevette el magát, saját ravaszságán. Én is ugyanezt tettem… JA MÉGSE!

-        Neked komolyan este 11-kor van kilométer hiányod? – néztem rá megrökönyödve.

-        Inkább örülnél, hogy a Beast leaderje veled szeretne lenni egy kicsit. Tudod, hogy most több millió lány lenne a helyedben? – húzta fel az orrát arrogánsan. Itt már belőlem is ki tört a röhögés. Főleg azért, mert régen sokáig abban a hitben éltem, hogy miután hírnevet szerez, rólam teljesen el fog feledkezni. Azt gondoltam, hogy majd sokkal jobb lány barátokra tesz szert. Végül totálisan az ellenkezője történt. Ugyanannyi időt töltött velem, sőt talán még többet is a kelleténél. Nem kérdés, hogy tiszteltem emiatt. – Bemegyünk amúgy?

-        Előbb még sétálni akartál.

-        Elvitelre kérjük te tök. – karolt át egyik karjával, míg a másikkal ügyesen barackot nyomott a fejemre. Szép barátság a miénk, mondtam már?

-        Ezt még egyszer meg ne próbáld! – ütöttem jobb karjába minden erőmmel.

-        Aszta, milyen gyenge vagy!

-        Ez nem igaz!

-        Persze, hogy nem. – hagyta rám, majd elindult befelé. Mielőtt követtem volna, az emlékek ismét megrohamozták elmémet. Mirage Kávézó. A közös törzshelyünk Doojoon-nal. Annak idején itt dolgoztunk, miután nem sikerült bejutnunk a JYP-hez. Mivel kellett a pénz mindkettőnknek, sürgősen állás után kezdtünk el kutatni. Legjobb barátom ügyesen rá is bukkant erre. Igaz, hogy mindössze csak 2 hétig voltunk felszolgálók, de ennek ellenére nagyon jóba lettünk a tulajjal, aki egy kedves, idős hölgy volt. Doojoon most már befutott énekes, én meg egy szuper csapatnál táncolok, mégis van bennünk valami megmagyarázhatatlan görcsös ragaszkodás ehhez a helyhez. Hiszen emlékeztet, hogy honnan indultunk és most hol tartunk. Ezt pedig sosem szabad elfelejteni! Dunsztom sincs mennyi ideig ácsoroghattam az úton, de mikor már indultam volna befelé, épp Doojoon jött ki az ajtón, Yura néni társaságában. Ő volt a főnök, akit az imént említettem.

-        Yura néni! – öleltem meg vidáman.

-        Istenem Sora, de régen láttalak téged is! Egyre gyönyörűbb vagy gyermekem! – dicsért meg kedvesen.

-        Ugyan Yura néni, semmi ilyesmi…

-        Dehogynem! Csodaszép vagy Sora!

-        Inkább Yura néni az! Lefogadom, hogy hemzsegnek maga körül a férfiak.

-        Még szép! Öregember, nem vénember! – kacsintott ránk, mire mi csak elnevettük magunkat. – Most viszont megyek haza, egyre fárasztóbb ez a munka.  Doojoon mondta, hogy holnap turnéra indultok. Aztán vigyázni ám magatokra! Épségben akarom tudni a két kedvenc sztárom!

-        Így lesz! Vigyázzon ön is magára Yura néni!- mosolygott Doojoon, majd búcsúzóul ő is megölelte.

-        Imádom őt. – néztem távolodó alakja után. – Olyan mintha a nagymamám lenne.

-        Én is szeretem. Kevés hozzá hasonló embert ismerek. Gondolj bele, már 68 éves, és szinte segítség nélkül üzemeltet egy késő estig nyitva tartó kávéházat. Egyébként tessék, itt van a banán turmixod. – nyújtotta át nekem a másik kezében lévő műanyag poharat. Bambán bámultam rá. Én nem is voltam benn, sőt nem is mondtam neki semmit.

-        Honnan tudtad, hogy ezt akarok inni?

-        10-ből 9-szer ezt kéred. Nem nagy kunszt.

-        Értem.

-        Te, Sora van valami baj? Általában ilyenkor már nagyban mesélsz erről-arról, most meg olyan szótlan vagy…

-        G.NA, Gayoon és Amy közt volt egy kisebb nézeteltérés, de az ott helyben meg is oldódott végül.

-        Akkor meg?

-        Összevesztem Jihyun-nal. – ismertem be nagyot sóhajtva.

-        Sosem szerettétek egymást. Én sem bírom különösebben. Na és?

-        De ez most más volt. Látnod kellett volna a szemében azt a gyűlöletet.

-        Biztos túl sokáig magában tartogatta. Gondolom a bejutásodat is felhozta.– tippelt Doojoon, miközben nagyot kortyolt italából.

-        Talált süllyedt. Ezen kívül még Gikwangot is megemlítette. Tetszik neki. – természetesen legjobb barátom is be van avatva személyes dolgaimba.

-        Év poénja.

-        Komolyan mondom Doojoon. Azt, hogy a tánccal piszkál már megszoktam. De Gikwangról még egyszer sem beszélt. Ha neki is tetszik, akkor én akár el is felejthetem. Szép lány, hírnévvel és tehetséggel megáldva.
-        Te viszont kívül-belül szebb vagy. A hírnév semmit sem számít és te is ugyanolyan tehetséges vagy. Nincs mitől félned. – próbált jobb kedvre deríteni, de valahogy nem segített. Érdekes egy turné lesz, az már egyszer biztos!