Ellentétek.

3. fejezet

Pár perc alatt temérdek mennyiségű kérdést sikerült rázúdítanom G.NA-ra. Szegénykém alig győzött válaszolni. De nem tehettem róla! Mint mondtam, annyira régen sikerült vele normálisan eldumálgatnom. Kötelességemnek tartottam a hogyléte felől érdeklődni. S, mint kiderült, kíváncsiságom egyáltalán nem volt alaptalan.

-     Na, ne már… komolyan jársz valakivel? Nyugtass meg, hogy ez csak valami rossz vicc. –nyilvánítottam ki nemtetszésemet hisztérikus hangon.

-     Ne haragudj Sora, de az előbb tényleg minden szavam igaz volt. Chungho-nak hívják és egy rendezvényen ismertem meg, ahol felszolgáló volt. Először csak mosolyogtunk egymásra, aztán leszólított. Telefonszámot cseréltünk, később pedig még találkozgattunk és valahogy szépen lassan elkezdett kialakulni közöttünk egyfajta ragaszkodás. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi van velem, egyszerűen csak szeretek a társaságában lenni. Olyankor nem G.NA vagyok, hanem csak egy átlagos ember, mint ő. Tulajdonképpen, mindig is egy ilyen embert hiányoltam az életemből. – nyilatkozott újdonsült barátjával való kapcsolatáról olyan szeretetteljesen, ahogy talán eddig még soha semmi illetve senki másról. Kivéve persze a rajongókat és a családját.

-      Figyelj G.NA, félre ne érts, ez valóban mind szép és jó, de belegondoltál már abba, hogy mi lesz veletek a turné alatt, vagy netalántán a későbbiekben? Szerinted képes lesz majd egyfolytában hozzád igazodni? Egy ilyen kapcsolat ezerszer több bizalmat és odafigyelést igényel. Remélem, ezzel mindketten tisztában vagytok. – szakította félbe társalgásunkat Gayoon, anyai kioktatással egyenértékű stílusban. Ezek szerint, ő és a többiek már be lettek avatva. Mondjuk logikus, tekintve, hogy G.NA, előbb ideért a 4minute dormjába, mint én.

-     Ilyen helyzetben, akár egyetlen egy apró hiba is hatalmas elbizonytalanodáshoz vezethet. Itt pedig már eleve adott két negatív tényező. Egyrészt a távolság, hiszen nem csak ez az egy alkalom lesz, hogy el kell utaznod hosszabb időre. 4 hónap még, úgy ahogy kibírható, de mi van, ha a következő alkalommal esetleg 8 hónapot kell távol töltened? Ki fogja bírni? A másik pedig a féltékenység. Ember legyen a talpán, aki tolerálni tudja, hogy a párját jóképű férfi idolok veszik körül, akikhez nem mellesleg még közel is áll. – adott hangot véleményének Amy, Gayoon-hoz hasonlóan. Bizonyára, ha egy kívülálló lenne fültanúja ennek a beszélgetésnek, azt hinné, hogy mindketten G.NA kapcsolata ellen vannak. Pedig pont ellenkezőleg. Féltik őt. Bár az kétségtelen, hogy rosszul mutatják ki, de akik ismerik őket, azok úgy is veszik az adást.

-     Lányok aranyosak vagytok, hogy így aggódtok értem, de teljesen felesleges. Ezeket már réges régen tisztáztam Chunghoval. A laptopomat viszem magammal így majd minden koncert után tudok beszélni vele 1 vagy 2 órát. A féltékenykedős dologra pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy még egy fiú iránt sem éreztem azt, amit nála. Boldog vagyok. Ne féltsetek. – oszlatott el mosolyogva mindenfajta kételyt. Láttam a lányokon, hogy továbbra sem támogatják túlságosan az ötletet, de mivel nem az ő életük volt, beletörődtek. Fellélegezve vettem tudomásul, hogy a balhé itt véget ért. Vagyis abban a hitben voltam. Észrevettétek, hogy valakit ez idáig még csak meg sem említettem?

-     Úgy tűnik, hogy már csak egy ember maradt, aki nem tapasztalta meg, hogy milyen igazán szeretni és szeretve lenni. – mondta gúnyosan Jihyun miközben szemeit folyamatosan rajtam tartotta. Tudjátok, én már egészen kis koromtól fogva barátságos és nyitott ember voltam, mindenkivel jól kijöttem akivel, csak lehetett. Aztán találkoztam Nam Jihyun-nal. Már az első nap éreztem, hogy nem kedvel. Gyakran próbáltam közeledni hozzá, hiszen a barátnője akartam lenni. De végül az egész kudarcba fulladt. Nem miattam, hanem miatta. Folyamatosan távolságtartó és lenéző volt velem szemben. Azóta ugyan eltelt 2 év, ám a helyzet semmit sem változott. Legfeljebb annyiban, hogy mára már én sem szimpatizálok vele.

-     Jihyun!- szólt rá élesen a maknae.

-     Mert nincs igazam? Örök életében ilyen szerencsétlen fog maradni. A Sora név nem is igazán illik hozzá. Szerintem sokkal találóbb lenne a ’CUBE zöldfülűje”. – nevette el magát saját, engem alázó beszólásán.

-     Most azonnal állj le! Egyáltalán nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy nem volt még barátja. – védett meg Amy rögtön. – Különben is, idők kérdése és biztos vagyok benne, hogy össze fog jönni Gikwanggal a turné alatt.

-     Amy!- nyögtem fel hisztérikus hangon, miközben arcomat elöntötte a pír. Miért az én személyes dolgaimmal kell ennyire szókimondónak lenni?

-     Sora, ugye nem te mondtad ezt az orbitális nagy butaságot Amynek? Csak mert ha igen, akkor engedd meg, hogy adjak neked egy jó tanácsot, mielőtt még nevetséges álmokba ringatnád magad. Felejtsd el őt, nem egy kategória vagytok. Gikwang azon kívül, hogy tehetségesen táncol és énekel, még piszkosul jóképű is. Több millióan szeretik őt világszerte. Míg te egy átlagos kinézetű lány vagy egy kis unalmas belsővel megfűszerezve. Ja és a bekerülésedért sem tettél le semmit az asztalra. Sokkal jobb lányt érdemel nálad… például engem. Hiszen ugyanolyan körökbe mozgok, mint ő, én tudom, hogy milyen életet él. Te, mint háttértáncos, sosem tudnád ezt átérezni. – vágta hozzám kegyetlenül meglátását. A szobában pillanatok alatt kínos csend állt be. Mindenki engem figyelt és azt várta, hogy mondjak valamit, de képtelen voltam rá. Talán tényleg ez az igazság? A bejutásom utáni rengeteg gyakorlás ellenére sem érdemlem meg, hogy itt legyek? Gikwang is csak sajnálatból kedveskedik és hülyül velem mindig? Zavart elmélkedésemből telefonom rezgése zökkentett ki. Kihalásztam zsebemből a készüléket, majd meglepve vettem tudomásul, hogy SMS-m érkezett, még pedig a legjobb barátomtól. Az üzenetben csak ennyi állt: „S.O.S, Mirage Kávézó előtt 11-kor! Doojoon”. Hála neki, sikeresen megmenekültem ebből a katasztrofális helyzetből. Gyorsan rápillantottam az órára, ami 3/4 11-t mutatott. Se szó, se beszéd, fogtam magam és kiviharoztam a nappaliból. Az ajtó előtt álló Hyuna és Mei között úgy látszott, hogy újra szent a béke, mivel vidáman nevetgéltek, és észre sem vették, ahogy elhaladok mellettük. De ez most nem is volt baj. Egyedül maradhattam a gondolataimmal.