- Szerintem itt az ideje, hogy
hazainduljunk. Már elmúlt éjfél. – pillantottam karórámra döbbenten.
- Komolyan? Amikor veled vagyok,
mindig elvesztem az időérzékem. – nevetett. – Biztos menni akarsz?
- Holnap mindannyian korán kelünk.
Mi 6-kor, ti meg fél 5-kor. Nem ártana, ha legalább egy kicsit aludnánk előtte.
- Jó, rendben, igazad van. Remélem
azok a barmok még nem gyújtották fel a konyhát. – sóhajtott fel aggodalmasan.
- Miről beszélsz?
- Tudod, úgy jöttem el otthonról,
hogy Yoseob és Dongwoon épp muffint készültek sütni.
- De az miért baj? – kérdeztem
kíváncsian.
- Cukor helyett először majdnem
sót tettek a masszába. – felelt elborzadva. Nos, igen…és ez még az ottléte alatt
történt. Vajon mi lehet most a helyzet?
- Úristen! Na, akkor már csak
ezért is siess! Holnap találkozunk! Szia! – búcsúztam el tőle, majd a jelenlegi
szállásom felé vettem volna az irányt, ha meg nem ragadja erőteljesen a vállam.
- Várj!
- Igen?
- Neked tényleg nagyon tetszik
Gikwang, ugye?
- Dojoon! Ezt…ezt…ezt
egyáltalán nem most kéne megbeszélnünk. – válaszoltam szégyenlősen. Nem
tagadom, meglepett a hirtelen jött kérdésével.
- Sora, csak válaszolj őszintén.
Igen vagy nem?
- Kérlek Doojoon…
- Igen vagy nem?
- Fogalmam sincs. Tudod olyan
furcsa ez az egész. Kevés időt töltök vele, nem ismerem eléggé, mint például te
vagy a többiek, akik hasonló körökben mozognak, néha pedig anélkül eltelik egy
hét, hogy egyáltalán láttam volna, és mindez azért, mert ő egy fontos ember
Koreában. Ő Gikwang a Beast-ből. De ezt az oldalát én inkább tisztelem,
mintsem, hogy szeretném. Félre ne érts, örülök, hogy boldoggá teszi az embereket
a zenéjével és a táncával, viszont én úgy ismertem meg őt, mint egy átlagos
srácot, hiszen akkor még nem voltatok olyan népszerűek. Engem azt hiszem, az
egyszerű Lee Gikwang varázsolt el. Bár bevallom őszintén, sokszor még most is
csak úgy tekintek rá, mint a srácra a szomszéd házból. Akivel bármilyen
butaságról el tudok beszélgetni, akinek a mosolyától elolvadok, akinek a
csipkelődéseit is elviselem, aki bármikor zavarba tud hozni, aki mindig
megnevettet. Igen, talán, talán tetszik egy kicsit. – mosolyodtam el halványan.
Lee Gikwang, akiért már az első napomtól fogva oda voltam, de csak most így 2
év után, sikerült hivatalosan kijelentenem, hogy tetszik. Nem semmi.
- Talán tetszik egy kicsit? Sora,
az elmondottak alapján te szerelmes vagy belé. SZERELMES. – nézett rám
vigyorogva Doojoon, mire én mérgesen oldalba vágtam.
- Ne mondj butaságokat. Egy szóval
sem mondtam, hogy szerelmes vagyok belé.
- Ez igaz, tényleg nem. Akkor
viszont, csak annyit tegyél meg, hogy válaszolsz 1 kérdésemre.
- Hallgatlak.
- Mit szeretsz benne?
- Ugyan nem konkrétan, de ezt az
imént már elmondtam. Na, mindegy. Leginkább
azt, hogy bármiről el tudok vele beszélgetni, a gyönyörű mosolyától, mindig
jobb kedvem lesz, ha csipkelődni próbál, még az is édes és már a jelenlététől
melegség önt el. Csupán ennyi…NA, NEEE!! ÉN, ÉN, ÉN TÉNYLEG SZERELMES VAGYOK
BELÉ! – estem hirtelen pánikba, amin Doojoon a hangos nevetésével nem igazán
segített.
- Imádom a reakcióidat.
Hatalmasak. – törölgette a könnyeit.
- Hagyd abba! Most mi lesz velem?
- Úgy viselkedsz, mintha valami
katasztrofális dolog történt volna veled. Csak szere…
- Ki ne mondd. Nem vagyok az!
LÁLÁLÁ NEM HALLOM! – dúdolgattam hangosan. Igen, érett nő vagyok.
- Most nagyon gyerekes vagy, ugye
tudod? Ne félj a szerelemtől.
- Már hogyne félnék. Ez az első
alkalom, hogy szerelmes vagyok valakibe. – vallottam be félénken. – Ijesztő.
- Nincs mitől paráznod tökmag. –
simogatta meg a fejem búbját. – Én inkább azt javaslom, dolgozz ki valami
tervet.
- Tervet?
- 4 hónap áll előttünk. 4 teljes
hónapot Gikwanggal fogsz tölteni. Itt az ideje, hogy összegyere vele.
- Igen Doojoon, mert ez ilyen
egyszerűen megy. ’Gikwang, te mostantól a barátom leszel’ és hopp megtörténik.
Álomvilág.
- Lassan de biztosan kell
haladnod. Nem tartom reménytelennek a dolgot. Annyi az egész, hogy most nem
várhatsz csodára a seggeden ülve, mint általában.
- Igen? Akkor mit kéne tennem?
- Kezdetben, például, ülj mellé holnap a buszon.
- Valószínűleg a másfél órás utat
az én társaságomban tervezte eltölteni. – hordtam le a tervét gúnyosan.
- Mindent megoldok, csak legyél
majd mellette. Rendben vagy rendben?
- Túl nehéz a választás. Rendben.
- De akkor tényleg! Nehogy
meghátrálj az utolsó pillanatban.
- Nyugi már, ez azért nem olyan
nagy dolog. – mondtam könnyelműen.
- Szerintem sem. Viszont most már
tényleg menjünk.
- Oké. Szia és köszönöm!
- Ugyan, nincs mit. Mindannyiunk
számára nehéz nézni a bénázásotokat.
- Hé, miért beszélsz többes
számba?
- Jóéjszakát Sora! – köszönt el
kuncgova, semmi választ sem adva a kérdésemre. Nagyszerű.
***
Halkan osontam át a nappalin keresztül. Bár már sötét volt, azt,
hogy a bőröndök szépen el vannak rendezve, tökéletesen ki lehetett venni. A
vendégszoba felől apró zajokat hallottam. Amy és Mei még nem alszanak? Közelebb
érve, az ajtó alatt már erős fényt is láttam. Mi folyik benn? Majdnem 1 óra
van, és még ébren vannak? Lenyomtam a kilincset és benyitottam. Felvázolom a
helyzetet. Két matrac, az egyiken Amy és Gayoon a másikon pedig Mei és Hyuna. 4
zacskó chips a földön, két nagy light cola az iróasztalon. Mindeféle női
magazinok hol a kezükbe, hol a matracon. Tipikus éjjeli baglyok.
- Mi a fenét csináltok? Holnap
6-kor kelünk, ti meg itt virrasztotok? Normálisak vagytok? – kérdeztem
tettetett felháborodással. Majd pont én szidom le őket, aki 1 körül teszi be a
lábát a házba.
- Csatlakozol? – érdeklődött
Gayoon, miközben bekapott egy burgonyaszirmot.
- Alap. – vigyorogtam rá és
ledobtam magam Mei és Hyuna közé. Úgy látszik, ma már nem nagyon fogok aludni.
– Egyébként haragszotok?
- Miért haragudnánk? Jihyunra jött
rá az 5 perc. Inkább csak nagyon kínos volt miután elszaladtál. Kivel taliztál?
– kérdezte Amy.
- Doojoon. – feleltem, majd kezembe
vettem egy szimpatikus magazint.
- Bárcsak ott lehettem volna a
veszekedéseteknél. – sajnálkozott Mei. Ja, tényleg, ők éppen kinn békültek. Amy azóta már biztos beavatta őket a
részletekbe.
- Nyugi Mei, nem volt semmi.
- Épp ez az. Ha ott vagyok, lett
volna. – mondta, mire mosolyogva átöleltem.
- Én sem voltam ott, de Jihyun
helyett is bocsánatot kérek. Ő a leader, és ez gyakran már önmagában is
stresszes. Ne vedd magadra, nem rád irányult! – nézett rám kedvesen Hyuna.
- Aranyos vagy, de ezen nincs mit
szépíteni. Utál és ezt sajnos el kell fogadnom.
- Nem értelek Sora, én nem
hagynám, hogy valaki csak így beszéljen velem, akkor is, ha fölöttem áll. Úgy
meg pláne nem, hogy okot sem adtam neki az ellenszenvre. – fejtette ki
véleményét Amy.
- Igaza van. Imádom Jihyunt, de ez
még tőle is sok volt. Ne hagyd magad. – szólt Gayoon is. Én csak bólintottam
egyet. 2 körül véget vetettünk a traccs partinak és mindannyian nyugovóra
tértünk.
***
- Sora, Sora kelj fel! Sora, Sora!
– rángatta valaki a testemet, hangosan ordítva. Lassan kinyitottam szemimet, és
Sohyun ideges képével találtam szemben magam. – Na, végre! Öltözz már, ¾ óra
múlva itt a busz. Nem értem mi van ma mindenkivel. Amy és Mei, mintha zombik
lennének, Gayoon meg Hyuna pedig úgy néznek ki, mint a mosott szar.
- Én sem értem. Mindegy sietek! –
próbáltam megnyugtatni. Amiről nem tud, az nem fáj. Sohyun az ajtó felé sétált,
még egyszer rám nézett, majd kiment. Összeválogattam a ruháimat és rohantam a
fürdőszobába. A tükörbe pillantva megijedtem saját magamtól. Hál’ isten, hogy
feltalálták a sminket.
***
- Csajszik, megjött a busz!
Beszállás! – kiáltott be a lányok menedzsere. Egy szempillantás alatt elkezdett
remegni az egész testem. Most kell Gikwang mellé ülnöm. Muszáj. Nem szabad
meghátrálnom. Doojoon elintézte. Muszáj. Erős vagyok, nem gyáva. Erős vagyok,
nem gyáva.
- Gyere Sora. – zökkentett ki Mei
a gondolkozásomból. Bólintottam, majd elindultunk a busz felé. A vezető már
segítőkészen ott állt a csomagtartó szerűség mellett. Átadtuk neki a
cuccunkat, és illedelmesen megköszöntük. Legjobb barátnőm bátorítóan
megszorította a kezemet. Tegnap este megosztottam mind a négyükkel a tervemet.
Kivétel nélkül vigyorogtak és sok sikert kívántak. El is kél mondjuk. Lassan
felsétáltam a buszba. Nem volt túlzottan nagy, de szükség sem volt arra, hogy
az legyen. Doojoon leghátul ült Dongwoon és Yoseob társaságában. Gondolom
szemmel akarta tartani őket. Mikor a két fiatalabbik meglátott, vidáman
integetve hívtak a tárasságukba, de én mosolyogva megráztam a fejem. Kicsit előrébb
Junhyung ült Hyunseung mellett, mindketten zenét hallgattak. Ők szintén
barátságosan mutogattak az előttük lévő helyekre, de én ismét elutasítottam.
Végül megakadt a szemem a magányosan üldögélő Gikwangon, ahogy neki is rajtam.
Egymásra mosolyogtunk és ezzel erőt véve magamon, elindultam felé.
